Zamkovszky-menedékház
Zamkovského chata
Koordináták: 49,1739 N | 20,2198 E [megjelenítés térképen]
Tszf. magasság: 1475 m
Férőhelyek: 23 fő (szobákban) + 14 fő (emeleti hálóteremben)
Nyitva tartás: egész évben
Megközelítés: gyalog
Hivatalos weboldal: www.zamka.sk
Telefon: +421-52-4422636 | +421-905-55447
E-mail: zamka@zamka.sk
Beszélt nyelvek: szlovák | angol
Egyéb: áramfejlesztő
A Magas-Tátra egyik legfiatalabb menedékházának bemutatása már az oldal tavalyi indulása óta tervben volt, most végre tényleg kerül sor rá. A Zamkovszky-ház sokak számára valószínűleg ismerős hely, hiszen több népszerű túraútvonal érinti és kevesen állják meg, hogy egy pihenő erejéig ne időzzenek el itt egy keveset. Sokáig magam is csak betérő vendégként jártam a házban, de az utóbbi pár évben néhányszor úgy alakult, hogy szállásként is igénybe vettem. Így mondhatni teljesebb lett a kép, de a véleményem nem változott: a Zamkovszkyt kár kihagyni...
A ház története rövid, de nem eseménytelen... Kezdjük ott, hogy a Magyarországi Kárpát Egyesület berkein belül már 1897-ben felmerült egy, a Kis-Tarpataki-völgyben létesítendő menedékház terve, ez azonban – más korabeli tervekkel ellentétben – nem valósult meg. Negyvenöt év múlva aztán a lőcsei származású neves hegymászó, Zamkovszky István (aki akkoriban a Téry-menedékház gondnoka volt) elhatározta, hogy új menedékházat épít a Téry-házhoz vezető út mellett, közvetlenül a Felső turistaút (Magistrála) közelében. A gondolatot gyors tettek követték, így 1943-ra már készen is állt a fenyvessel körülvett, akkor még névtelen menedékház. A létesítmény hamarosan népszerűvé vált, az ide látogatók pedig építője után Zamkovszky-házként kezdték el emlegetni. A sors úgy hozta, hogy Zamkovszky tulajdonosként nem sokáig élvezhette a feleségével közösen épített ház gyümölcsét, 1948-ban ugyanis a csehszlovák állam elkobozta tőle. Két év múlva aztán a Tátra területéről is végleg kiutasították, házát pedig politikai okokból 1951-ben átnevezték „Nálepka kapitány” menedékháznak. A név kitörlésére tett hatalmi kísérlet azonban sikertelennek bizonyult, mivel a turisták továbbra is csak „Zamka” néven emlegették. A rendszerváltás után ismét magánosították a tátrai menedékházakat, így rövid ideig a Szlovák Turista Klub (KST), a JAMES hegymászó szövetség, valamint a Szlovák Sí Szövetség közös tulajdonába került (ekkoriban kapta vissza eredeti nevét is). A kárpótlási törvény alapján végül 1992-ben Zamkovszky leszármazottainak sikerült visszaszerezniük örökségüket. A házat 1996 óta napjainkig Jana Kalinčíková vezeti bérlőként, aki 26 (!) évesen vágott bele ebbe a munkába (előtte pedig egy ideig a Hosszú-tavi menedékházban dolgozott).
A Zamkovszky-ház több irányból is megközelíthető. Legkönnyebben és leggyorsabban a Tarajkáról (Hrebienok), ahová Ótátrafüredről (Starý Smokovec) gyalogosan egy órán belül felsétálhatunk (de van kötélvasút is). Innen a piros jelzésű Felső turistaúton szintén egy órányi könnyű túrával érhetjük el a Kis-Tarpataki-völgybe (Malá Studená dolina) leágazó zöld jelzést, amin mindössze 80 métert kell megtenni a házig. Ellenkező irányból a lanovkával is elérhető Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso) felől kényelmesen ereszkedve vezet ide a Felső turistaút (ezen a szakaszon szintén 1 óra a menetidő), de érkezhetünk Tátralomnicról (Tatranská Lomnica), Tátraerdőfalváról (Tatranská Lesná), valamint a Téry-menedékház (Téryho chata) felől is. Tekintve hogy az erdőhatár alatt vagyunk, ne lepődjünk meg, ha a ház előtt egy megtermett medve üdvözöl majd minket... alapesetben egy fából faragott szobor formájában. :-) Ha netán egynél több medve lenne jelen a helyszínen, az már komolyabb helyzetnek számít, de szerencsére ennek nem túlságosan nagy az előfordulási valószínűsége. A ház köré vont villanypásztornak (amit csak éjszakára kapcsolnak fel) azért mégis van létjogosultsága, hiszen volt már rá példa, hogy Dörmögő Dömötör (vagy valamelyik rokona) a teraszon felejtett leves vagy zsömle maradékot vételezte be vacsorának. Hát ilyenek ezek a mackók (no meg az emberek)...
Nyári időszakban a menedékház előtti terasz meglehetősen forgalmas, az erre járók közül sokan megpihennek itt, hogy újratöltekezzenek enni- és innivalóval. No de erről majd később, előbb lássuk mi vár ránk odabent! A bejárat rögtön a hangulatos étkezőbe nyílik, melynek falait a ház építésekor és az első években készült fotók, valamint régi hegyi sporteszközök borítják. Innen nyílik egy kisebb klubhelyiség, ahol az ifjabb túrázók gyerekjátékokat is találnak (még nem említettem, de a ház előtt van egy kisebb játszótér is). Szintén a földszinten helyezkedik el a konyha, valamint a bent étkező vendégek számára fenntartott egyszemélyes wc-mosdó (a kint tartózkodók a ház mellett külön épületben található, szépen karbantartott férfi és női vizesblokkokat használhatják 40 cent fejében, amit becsületkasszába lehet fizetni).
A szálló részleget az emeleten találjuk, ahol 3 db négyágyas, 1 db ötágyas és 3 db kétágyas szobában összesen 23 fekhely (+2 pótágy) áll a turisták és hegymászók rendelkezésre (többnyire emeletes ágyakról van szó). Itt vannak továbbá a szállóvendégek részére fenntartott férfi, illetve női wc/mosdó helyiségek, valamint a közös fürdőszoba (tartalma: egy zuhanykabin és egy mosdókagyló, napszak és használat függvényében meleg vagy éppen langyos vízzel). Több más menedékházhoz hasonlóan a túrabakancsot itt is illik levenni, mielőtt a szobákat megközelítenénk (külön bakancstároló nincs, de a lépcsőnél a mosdók előtt van egy kis hely, amit erre a célra szokás igénybe venni). A padlástéren további 14 fekhely található matracokon (ide érdemes egy vékonyabb hálózsákkal készülni, bár párna és takaró is van minden fekhelyen). Ebbe a lágerbe a fürdőszoba előtt lévő mobil fémlétra segítségével juthatunk fel, egy szűk nyíláson keresztül. Zsákkal a háton, illetve amikor épp sorban állás van a fürdőhöz, ez nem éppen könnyű feladat (de éjszaka a sötétben is kihívást jelenthet, pláne ha valakinek odalent eszébe jutott eltenni az útból a létrát... szóval az esti sörözéssel csak óvatosan). A matracok egyébként kényelmesek és a kis ablakok ellenére elegendő fény jut a padlástérre. Ja, és középen még kiegyenesedve is járhatunk :-)
Most pedig térjünk rá a Zamkovszky-ház talán legnagyobb vonzerejét adó ízletes ételekre. Teljes felsorolást felesleges lenne itt adni (az mindenki számára könnyen értelmezhető képekkel illusztrált formában megjelenik a konyhapult felett), viszont néhány fogást külön kiemelnék a széles választékból: ilyen például a zamatos fokhagymalevesük (cesnaková polievka) és a csokis-lekváros gőzgombócuk (buchty na páre), amiknél eddig még nem ettem finomabbat máshol. Személyes kedvencemben, a sztrapacskában (bryndzové halúšky) sem kellett még csalódjak a Zamkovszkyban. Az innivalók közül mindenképp megemlítendő a különleges gyógynövényekből készült „serpa tea” (bylinkový nosičský čaj), ami minden tátrai ház kínálatában szerepel, de mindenütt más – és természetesen titkos – receptúra szerint készül. Ha már itt tartunk, érdemes tudni, hogy amennyiben reggel szeretnénk saját teát készíteni a túránkra, más menedékházakhoz hasonlóan itt is kérhetünk forró vizet a termoszunkba (mondjuk jártam már úgy, hogy hideg vizet kaptam bele, de biztos én nem hangsúlyoztam ki eléggé, hogy milyen célra kérem).
Ha a benti étkezőben esetleg elfogyna a hely, vagy jobb szeretnénk friss levegőn enni-inni, a terasz épp megfelelő lesz számunkra. Rendelni újabban kintről is lehet, egy büféablakon keresztül. A menedékház ellátása amúgy hegyi teherhordók (serpák) igénybevételével történik a Tarajkáról, ami – elnézve az itt étkező és italozó emberhadakat – nem kis feladatot jelenthet az üzemeltetőknek. Egyébként a ház szervezésében rendezik meg minden évben a hegyi teherhordók 100-as versenyét, melynek keretében az indulóknak 100 kg-os (!) rakománnyal kell teljesíteniük a Tarajka és a Zamkovszky közötti 2,7 km-es távot és mintegy 190 m szintemelkedést. (Ez a verseny nem tévesztendő össze a szintén teherhordók számára megrendezett „serpa ralival”, amin kisebb terhet kell ugyan cipelni, viszont jóval hosszabb távon és nagyobb szintemelkedéssel, évente változó helyszíneken.)
A szállás ára az időszaktól és a tartózkodás hosszától függ: szezonban (június elejétől október végéig) az első éjszaka 18 €, a második és a további éjszakák ára 16 €, szezonon kívül pedig egyöntetűen 15 € (fejenként). Különböző turista- és hegymászószervezetek tagjai eltérő mértékű kedvezményekben részesülnek, ebből számunkra az Alpenverein és egyéb nem szlovák és cseh turistaklubok kategóriája lehet érdekes, ami 2 € kedvezményt jelent minden fenti árból. Ha csak a padlástéren jut nekünk hely, további árengedményre is számíthatunk. Az idegenforgalmi adó fejenként napi 1 €, az ágyneműhuzat díja (ha nem saját hálózsákban alszunk) pedig egyszeri 1 €. A szállás mellé igényelhetünk félpanziós ellátást (11 €), vagy csak reggelit (4,5 €), vacsorát (6,5 €), illetve ebédet (5 €); igaz ezek valamelyest megkötést jelentenek a napi programunkra nézve, hiszen a reggeli fél 8-tól van, este pedig 8-kor zár a konyha. Mondjuk ezzel nem szokott azonnal lecsendesedni az élet a házban, 10-től viszont tényleg szilencium van.
A Zamkovszky-ház túravidéke a Tarajkától a két Tarpataki-völgyön át a Kő-pataki-tóig terjed. Számos útvonal-kombináció lehetséges, melyek taglalásába most inkább nem fogok bele, kiemelném viszont a Tarajka > Zamkovszky-ház > Téry-ház > Vöröstorony-hágó > Hosszú-tavi-ház > Tarajka körtúrát, ami megfelelő felkészültséggel jó idő esetén remek magashegyi élményt nyújt, ráadásul közben nem kevesebb, mint négy magas-tátrai menedékházban is tiszteletüket tehetjük. :-) A túra során amúgy összesen ±1070 m szintkülönbséget kell leküzdeni, továbbá kitett, láncokkal biztosított részeken is helyt kell állni, tehát a jó kondi mellett egy adag szédülésmentesség is szükséges hozzá.
A menedékház egész évben nyitva tart, a Tátrai Hegyimentő Szolgálat (Horská záchranná služba – HZS) egyik állandó bázisállomása. A szezonális korlátozások ellenére télen és nyáron egyaránt nagy forgalmú, hiszen a közelben lévő turistautak többsége télen is járható (bár ilyenkor a kinti terasz érthető okokból kifolyólag nem olyan népszerű, mint nyáron). Épp ezért minden időszakban érdemes a szállást előre lefoglalnunk, ha biztosra szeretnénk menni. Ennek leghatékonyabb módja a telefonos kommunikáció: a fent megadott számok közül az első a ház vonalas száma, a második pedig egy mobilszám (utóbbira legutóbb kértek egy SMS üzenetet is, amelyben meg kellett adni a lefoglalni kívánt helyek és éjszakák számát, valamint a foglalást intéző nevét). Szlovák nyelvismeret hiányában angolul problémamentesen meg lehet beszélni velük minden lényeges kérdést. Előleget nem kérnek, de elvárják – teszem hozzá, joggal – hogy ha valaki szállást foglal, azt komolyan is gondolja...
Verdikt: A Zamkovszky az egyik legalacsonyabban fekvő, viszont épp ezért mindenki számára egész évben könnyen elérhető magas-tátrai menedékház, ami ennek megfelelően nagy népszerűségnek örvend. Az itt felszolgált finomságok miatt szerintem méltán kiérdemli a „gasztro-hütte” titulust, amiért már önmagában is érdemes felkeresni. Ugyanakkor túrázás szempontjából szintén szerencsés helyen fekszik, hiszen a környék bővelkedik látnivalókban és jelzett túraútvonalakban, melyeknek egy része a téli zárlat idején is járható.
Írta: Budai Péter
Legutóbbi frissítés: 2014.06.24.
Olvasói megjegyzések
Neked milyen tapasztalataid vannak a házzal kapcsolatban? Oszd meg véleményed a Facebook segítségével!
HU / 