Poprádi-tavi hegyi szálló

Horský Hotel Popradské Pleso

Koordináták: 49,1549 N | 20,0798 E [megjelenítés térképen]

Tszf. magasság: 1494 m

Férőhelyek: 155 fő (2/3/4/8 ágyas szobák)

Nyitva tartás: egész évben

Megközelítés:gyalog, kerékpárral, autóval (csak szállóvendégek)

Hivatalos weboldal: www.popradskepleso.com

Telefon: +421-908-761403 | +421-910-948160

E-mail: recepcia[kukac]popradskepleso.sk

Beszélt nyelvek: szlovák, angol

Egyéb: étterem | vezetékes víz | melegvizes tusoló | Skype

A Poprádi-tavi hegyi szálló a Magas-Tátra (Vysoké Tatry) egyik legtöbb látogatót vonzó völgyében, a Menguszfalvi-völgyben (Mengusovská dolina) fekszik, festői környezetben, közvetlenül az erdőhatár szélén megbújó Poprádi-tó (Popradské pleso) nyugati partján. Amint azt neve is mutatja, nem egy apró, kis forgalmú hegyigunyhóról van szó, de azért nem is a Sziléziai-ház kategóriája.

Persze nem volt ez mindig így. Akiket érdekel a hely története, az alábbiakban röviden összefoglalom (a többiek ugorjanak nyugodtan a következő bekezdésre). A Menguszfalvi-völgy az 1800-as évek második felére a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) munkájának köszönhetően egyre gyakrabban látogatott turistacélpont volt. Az első menedékház felépítését a Poprádi-tó mellett Majláth Béla, az MKE alelnöke kezdeményezte, 1879-ben. Az építtetőjéről elnevezett kis faépület egy évre rá leégett. 1881-ben az MKE egy azonos méretű kőházat emelt a helyén, de 1890-ben ez a második Majláth-menedékház is a tűz martalékává lett. 1892-ben harmadjára már a terület akkori tulajdonosa, Máriássy Ferenc épített egy, a korábbiaknál nagyobb menedékházat. Ezt később a turistákat nem túlságosan kedvelő új tulajdonos, Hohenlohe herceg elbontatta. Tettével nem kis felháborodást váltott ki, melynek hatására kénytelen volt egy új épületet felhúzni. Ezt a házat később többször is kibővítették. Az első világháború után a ház a csehszlovák állam tulajdonába került, a második világháborút követően pedig évekig Morávka partizán százados nevét viselte. 1958-tól a régi ház mellett új turistaszálló épült, a régi ház pedig nem sokkal később, 1961-ben a rá nehezedő hó súlya alatt összedőlt (2011-ben az eredeti helyén, korhű építészeti stílusban, de modern, komfortos belsővel ez a is újjáépült – a szállót és a „régi-új” Majláth-menedékházat azonban mások üzemeltetik, az utóbbiról további információk egyelőre a magas-tatra.info oldalon találhatók).

Természetbarát szemszögből nézve kicsit bosszantó, hogy az itt megszálló vendégek előzetes egyeztetés alapján akár autóval is felmehetnek a házig (járművenként 7 €/éjszaka fejében). A gyakorlatban azonban nem szokott annyira tele lenni a parkoló, mint a szálló, tehát mondjuk rá, hogy határeset... Amúgy – kivételes esetektől eltekintve – nem is indokolja semmi a motorizált megközelítést, hisz a civilizáció által elfoglalt, bekerített, épphogy csak be nem fedett Csorbai-tó (Štrbské pleso) mellől kb. 1 órás könnyed túrával elérhetünk a Poprádi tóhoz. Méghozzá kétféleképpen is: kb. félúton elágazik az út: a nyári változat kisebb szintkülönbségű, de télen lavinaveszélyes, ezért ilyenkor lezárják, és mindenképp a völgybe ereszkedő téli variánst kell követnünk. Nyáron természetesen tetszés szerint választhatunk. A szálló egész évben nyitva tart, hiszen a Hegyi Mentőszolgálat (Horská záchranná služba – HZS) egyik állandó bázisállomása.

Belépés után egy kis előtérben a padra ülve szabadulhatunk meg rakományunktól. Itt található a recepció, ahol most már akár bankkártyával is fizethetünk (tesztelve, működik). Azért persze nem árt készpénzt is tartanunk magunknál, részben elővigyázatosságból, részben pedig azért, mert feljebb, a Hunfalvy-völgyi menedékházban már csak azzal tudunk fizetni. S ha már a high-tech résznél tartunk, a szobafoglalás megtehető e-mail és Skype útján is (szintén tesztelve). Amennyiben sietős a dolog, akkor viszont továbbra is a telefont ajánlom, mert nem biztos hogy azonnal elolvassák az üzenetünket. A kommunikáció ajánlott nyelve az angol (feltéve, hogy nem beszélünk szlovákul). A földszint további része étterem, illetve itt található a betérő vendégek által használható mosdó is (a nagy forgalomnak „köszönhetően” nem ez a ház legvonzóbb helyisége, kis eufemizmussal élve).

A szálló rész a felső emeleteken található, kulcsunk birtokában már trappolhatunk is felfelé a széles lépcsőházban. Magányosan biztos nem fogjuk érezni magunkat, a szállóban ugyanis összesen 155 fekhely van, és bár nincs mindig teltház, az ürességtől sem szokott kongani. A szobák felszereltsége eltérő (típusok: turista, szállodai, lakosztály), tágasságuk az ágyszámtól függ (2-8 között). Ha szerencsénk van, tóra néző szobába kerülünk. Az árak 2012-ben 14-40 €/fő/éj között mozogtak, és sajnos OeAV-tagságival sem számíthattunk kedvezményre. A turista szobákban nincs mosdó, ezért ha ilyenben szállunk meg, a folyosón lévő vizesblokkot kell használnunk (külön mosdó és zuhanyzó helyiségek vannak, külön férfi és női). Ezekre – bár határozottan jobb formában vannak, mint a földszinti társuk – ráférne már egy felújítás. Persze minden relatív, vannak helyzetek, amikor a mosdó puszta léte is maga megváltás és a luxus netovábbja.

Most pedig térjünk vissza a földszintre. A néhány éve még pincéres–rendelős éttermet mostanra tálcás–pultos–sorbanállós étkezdévé alakították át, ami pozitív hatást gyakorolt a kiszolgálás gyorsaságára, illetve kiszámíthatóságára. A minőség megítélése szubjektív, és persze attól is függ, hogy éppen a személyzet melyik tagja áll a pult másik oldalán. A választék bőséges, az árak nem teljesen a mi pénztárcánkra lettek méretezve, de hát ez a Magas-Tátra, itt ilyenek az árak. Jó pont, hogy a menüt – más helybeli gunyhók példáját követve – kitették jól látható és értelmezhető képi megfogalmazásban is, ezzel igazi szlovák gasztro-nyelvleckét biztosítva az oda látogató külföldieknek. Máskülönben valószínűleg soha nem tudtam volna meg például, hogy mi fán terem a Tatranská pohútka, mert szöveges menüből nem szoktam látatlanban rendelni. Ha frissen készítendő ételt rendelünk, akkor első körben egy sorszámot kapunk, amivel a pult legvégén átvehetjük a kész ételt, amikor elkészül. Már ha tudomást szerzünk róla, ugyanis az étkező nem éppen templomi csendjében elég nehéz kiszűrni például egy „vyprážaný syr” (rántott sajt) kurjantást, ha nincs hozzáedződve a fülünk a szláv nyelvekhez. Van ugyan egy kijező a falon, azonban jobb ha nem erre alapozunk... Megéri inkább megvárni a kiadóhelynél, amíg elkészül az étel, és csak ezután asztalhoz ülni. Nedűfronton mindenképp említendő a helyben főzött „serpatea” (šerpa čaj). Ugyan nem változtat súlyos terheket játszi könnyedséggel cipelő serpává, de megéri az árát (90 cent), mert igen finom. Reggel egyébként saját tea készítéséhez kérhetünk forró vizet a konyháról. Mindemellett a csapvíz is fogyaszthatónak bizonyult.

Még egy megjegyzés az étkezéssel kapcsolatban: a portán a szállással együtt be lehet fizetni előre is (reggeli: 4,5 €/nap, félpanzió 9,5 €/nap, teljes ellátás 13 €/nap), ekkor egy kis kártyát kapunk, aminek a felmutatásával tudjuk igazolni a kasszánál, hogy mi már előre rendeztük a számlát. Ennek azonban nem sok értelme van, mert azon kívül, hogy egy füst alatt fizetünk ki több étkezést, semmi előnnyel nem jár. Ugyanúgy be kell állni a sorba, ugyanabból lehet választani, a végén viszont nagyon oda kell figyelni, hogy a pénztáros előbb vegye észre a kártyánkat, minthogy elkezdeni püfölni a pénztárgépet, mert abból bonyodalom lesz.

Lássuk miért is oly népszerű ez a környék. Mindenekelőtt itt vezet a Magas-Tátra déli oldalát körbeölelő Magisztrála, melynek látványos szakasza a Poprádi-tó partjáról az Oszterva-nyereghez (sedlo pod Ostrvou, 1959 m) felkanyargózó szerpentinút, ahonnét tovább a Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovský štít, 2655 m) alatt a már emlegetett Sziléziai-házhoz (azaz böhöm nagy hotelhez) juthatunk. A másik irányba, nyugat felé szintén jelzett turistaút vezet tovább a Menguszfalvi-völgyben, mely egy ponton kettéválik. Egyik ága a Békás-tavakhoz (Žabie plesá) és tovább a Hunfalvy-völgyi menedékház (Chata pod Rysmi) érintésével a lenyűgöző körpanorámájú Tengerszem-csúcsra (Rysy, 2503 m) visz fel. Ebben az irányban gyalogosan átkelhetünk a főgerincen Lengyelország felé. A másik ág a Bástya-gerinccel (hrebeň Bašt) párhuzamosan haladva a Hincó-katlanba (Hincova kotlina) vezet. Itt található a Magas-Tátra déli oldalának legnagyobb tava, a varázslatos Nagy-Hincó-tó (Veľké Hincovo pleso), melynek partjáról továbbra is jelzett úton mászhatunk fel a Kapor-, vagy más néven Koprova-hágóba (Kôprovské sedlo, 2180 m). Innét aztán bevehetjük a szintén nagyszerű körpanorámát nyújtó Kapor-csúcsot (Kôprovský štít, 2363 m), vagy folytathatjuk utunkat a Hlinszka-völgybe (Hlinská dolina) és tovább a Kapor-völgybe (Koprová dolina) ereszkedve. Utóbbi esetben a Három-forrásnál (Tri studnički) érjük el a tátrai műutat.

A közelben több népszerű hegymászó célpont is található: a Tátra-csúcs (Vysoká, 2547 m) és a Menguszfalvi-csúcsok környéke, a Bástya-gerinc a Sátánnal (Šatan, 2421 m) stb. Nem is taglalom részletesebben, hisz egyrészt akit érint, az biztos ismeri őket legalább hírből, másrészt pedig ezek csak megfelelő képzettséggel és felszereléssel, illetve hegymászó szervezetben való tagságot igazoló okmánnyal célozhatók meg (amit a parkőrök ellenőriznek és keményen büntetnek). Utóbbi hiányában fel lehet fogadni hivatalos hegyi vezetőt, ami nem olcsó mulatság (a 2013-as árak a legkedvezőbb felállásban, azaz 3 fő esetén fejenként 70 € környékéről indulnak – forrás: www.tatraguide.sk), de mégis jobb, mint büntetést fizetni, vagy ne adj’Isten balesetet szenvedni. S ha már itt tartunk... a háztól mintegy 10-15 perces sétára, a tó túlpartján található a Magas-Tátra áldozatainak szimbolikus temetője (Symbolický cintorín). Érdemes felkeresni és az emléktáblák százai között elmélázni a kápolna falára írt mottón, melynek jelentése: „a halottak emlékére – az élők intelmére”. Véleményem szerint nemigen egyeztethető össze a hely szellemével, de tény, hogy mindezt fejenként 10 € ellenében tehetjük meg.

A házba visszatérve még egy dologra hívnám fel a figyelmet, és ez a bejáratnál lévő zsilipelő helyiségből nyíló ajtó, ami a pincébe vezet. Odalent „működik” ugyanis a csomagmegőrző (gyakorlatilag senki sem őriz semmit, de biztonságban itt hagyhatjuk a holminkat). Ott tartózkodásunk alatt nem lesz szükség rá, mert nyugodtan a bezárt hálószobánkban hagyhatjuk a cuccainkat, a hazautazás napján azonban jól jöhet. Az utolsó napba egy túra még általában belefér (pláne ha csak egy hétvégére tudunk kilátogatni a Tátrába), hisz nem igényel olyan sok időt a hazaút, hogy már délelőtt el kelljen indulni. A szobákat azonban 10-ig kötelező elhagyni. Így, ha nem szeretnénk az egész cókmókunkat magunkkal hurcolni a búcsútúrára, ez az alternatíva bátran megjátszható.

Végezetül: ne feledjük, hogy a Tátra szlovák részén a turistautak többségén november 1 és június 15 között téli zárlat van érvényben! Ez nem érinti a Csorba-tó – Poprádi-tavi szálló közti téli útvonalat, de a Magisztrála Oszterva-nyeregbe vezető részét, valamint a Tengerszem-csúcs és a Hincó-katlan felé vezetőket már igen (csak az elágazásig engedélyezett elmenni), vagyis a ház zsákutca. Mindemellett nagyon is megéri felmenni télen, mert a behavazott táj lenyűgöző látványt nyújt. Előfordulhat, hogy még a zárlat életbe lépése előtt nagyobb hó esik, vagy a zárlat feloldásáig nem olvad el eléggé. Ilyen esetben mindenképp tájékozódjunk a lavinahelyzetről (ez előzetesen a www.laviny.sk oldalon tehető meg).

Verdikt: Méretéhez és forgalmához mérten a Poprádi-tavi hegyi szálló pozitív jelenség. Hiányosságai között említendő, hogy nem a legkedvezőbb árfekvésű, de tulajdonképpen megfizethető és kulturált. A vizesblokkok felújítása már majdhogynem wellness-hütte szintre emelné a színvonalat, reméljük erre is mielőbb sor kerül majd. Összességében véve jó kiindulópont a Meguszfalvi-völgy vidékének bejárására.

Írta: Budai Péter

Legutóbbi frissítés: 2013.04.18.

Olvasói megjegyzések

Neked milyen tapasztalataid vannak a házzal kapcsolatban? Oszd meg véleményed a Facebook segítségével!